நேர்ச்சி

நேர்ச்சி1 nērcci, பெ. (n.)

   1. போக்கு (வின்.);; tendency, direction.

   2. தகுதி (வின்.);; adaptation, fitness, appropriateness.

   3. உடன்பாடு (சம்மதம்); (வின்.);; consent, agreement, harmony.

   4, கடவுளுக்கு வேண்டிக்கொள்கை (பிரதிக்கினை); (வின்.);; vow,

   5. நட்பு; friendliness, amity, love.

     “கொடை பகை நேர்ச்சி” (நன்.298);,

   6. சிறப்பு; excellence, elegance.

   7. நிகழ்ச்சி; event, function.

     [நேர்2 + ச் + சி. ‘சி’ தொ.பெ.ஈறு.]

 நேர்ச்சி2 nērcci, பெ. (n.)

   கருதிச் செய்யப்படாத செயல்; accident.

 நேர்ச்சி nērcci, பெ. (n.)

   தற்செயல்; accident.

     [நேர்-நேர்ச்சி]